Posted By bourne on 2011-10-01
Történés az persze mindig van, csak kedv, meg idő, meg energia. Amúgy meg jó kifogás sose rossz, hivatkoztam erre már sokszor, ezért inkább nem is mondom.
Jelentem megvagyok. Sokszor fáradtan… de szerelmesen.
És azt hiszem ezzel mindent el is mondtam. A.-val azóta is jól megvagyunk, nagyon jól.
Közben elkezdtem megint suliba járni. Először Vácon akartam befejezni a fősulit. Gondoltam ott kezdtem, szép befejezésként ott is fejezem be. Egy százas lett volna a tandíj egy félévre. Mivel a fizetésem nincs ennyi, így ez kicsit érdekes lett volna, főleg, hogy nincs részletfizetés. Meg a régi tantárgyaim elfogadtatásával is gondok voltak, ill. igen körülményes, nehézkes és bizonytalan volt, hogy akkor mit is fognak elfogadni és mit nem, meg jó néhány tantárgyam lett volna így is. Amit reméltem, hogy nem lesz. No meg messze is van, így az útiköltség se olcsó. De mindezt bevállaltam. Nem érdekelt. El is kezdtem járni. Aztán a felmentések kapcsán kellett leveleznem a volt fősulimmal és a rektor olyan normálisan írt vissza, hogy tökre meglepett. Annyira, hogy át is mentem oda. (Nem teljesen ugyan az a fősuli, mint ahova jártam, de sok átfedés van.) Szóval most akkor végül is Egerbe kezdtem el járni. Nem is kell annyiszor menni, kevesebb tantárgyam is van, itt a felmentésekkel nem kell foglalkoznom, mindent elfogadnak, a tandíj is csak a fele, és közelebb is van jóval, így az utazás is egyszerűbb. Ide is jöhettem volna rögtön, fel is merült, csak némelyik tanárt finoman szólva nem csípem. De mindegy. Csak nem szívatnak meg annyira. Ha meg kötözködnek, akkor ki találom vágni őket az ablakon.
A munkahelyen megint őrültek háza van. Ill. most is. Ott végül is mindig az van. :S A nyáron nagy felújítás volt. Akadálymentesítés. Volt is belőle kavarodás, építés, bontás, majd megint építés. Kész röhej. Most meg megint konferencia lesz. Méghozzá Brüsszelből jönnek. Lesz megint nagy erezd el a hajam. Már most kivagyok tőle. Merthogy megint a külsőség az első, hogy villantsunk valamit, aminek persze a fele se igaz, meg nem úgy működik, ahogy a főnökasszony mutatni akarja.
Szóval megvagyok, elvagyok. Már csak el kellene kezdeni tanulni, és mindeközben megtalálni az alkalmakat és a lehetőségeket, hogy mindkettőnk számára elegendő mennyiségű és minőségű időt tudjak együtt tölteni Szeretett Kedvesemmel.
Category: Magánélet, Meló, Mindennapok, Suli |
No Comments »
Címkék: