Posted By bourne on 2010. február 13. szombat
Mégsem buktam ki. De nehéz volt. Nem annyira, mint sejtettem, de attól még nehéz. Látni táncolni, fogni a derekát, vagy már egy kicsit lejjebb is, amit nekem sose engedett… De mégsem viselt meg annyira, mint ahogy gondoltam. És ez jó… azt hiszem…
A buli fantasztikus volt. 
Igaz elég korán hazajöttem… úgy fél hat körül… ma reggel. 
Rengeteget táncoltunk, ökörködtünk, énekeltünk, nevettünk.
Posted By bourne on 2010. február 11. csütörtök
Csak az tuti, hogy nem jönne be úgy, mint ahogy a ma délutáni találkozóval kapcsolatban sejtettem. Találkoztam a sráccal… persze, hogy A.-ról volt szó. Róla akart beszélni. Járnak ugyanis. Igaz még csak másfél hete, vagyis sokkal rövidebb ideje, mint ahogy én gondoltam, de akkor is együtt vannak. És A. kezdeményezett, nem a srác. És kérdezgetett, hogy miket tudok mondani A.-ról. Én meg elmondtam, hogy mennyire boldog voltam mellette, és hogy mennyire fájt, és megviselt a szakítás. Na jó, ezt a részét azért nem részleteztem teljesen. Ki akart ugyanis deríteni valamit, amit hallott. Valaki ugyanis azt mondta a srácnak, hogy beszélt olyannal, akivel A. egy évig együtt élt. Konkrétan az ágyban is. Csak úgy néz ki, hogy elég hamar megbukott az illető sztorija, mert mi pont akkor voltunk együtt, mikorra az illető ezt a kapcsolatot mondta. Szóval elég nagy a valószínűsége, hogy ebből egy szó sem igaz. Egyrészt mert én sem tudom elképzelni A.-ról, hogy ilyen kapcsolata lett volna, a srác se tudná elképzelni, és az leginkább az időpontok nem stimmelnek. A srác nem mondta meg, hogy kitől hallotta mindezt, de szeretne utána járni a dolognak. Mondtam neki, hogy engem is érdekelne a dolog. De ha rágalom – aminek a legnagyobb a valószínűsége -, üzentem a sráccal az illetőnek, hogy addig jó neki, amíg nem tudom, hogy kicsoda. Azt hiszem lenne hozzá egy-két keresetlen szavam. És akkor örülhet, hogy más nem.
Kb 1,5 órát beszélgettünk. Bár erre számítottam és lélekben már készültem valami hasonlóra, azért érdekes volt. Nem hiszem, hogy látszott volna rajtam valami, hogy engem ez hogyan érint, de nem pörgött a nyelvem. Erősen kellett gondolkodnom, hogy mit mondjak és hogyan, hogy az igaz legyen és nem sértő, nem lejárató. Mert ez fényévekre áll tőlem. Mármint, hogy A.-t lejárassam. De azért igyekeztem nem túl dicsérni A.-t. A srác szívének védelmét is szem előtt kellett tartanom. Mert őszintén szólva, félek egy kicsit, hogy az övét is összetöri A. A srác fiatalabb A.-tól 2,5 évvel. Nem tudom, hogy mennyire sikerült tárgyilagosnak maradnom. Nagyon nehéz volt.
Lelkileg viszont kevésbé viselt meg, mint ahogy számítottam. Talán mert már régóta sejtettem és készültem rá már a beszélgetés előtt. De ettől függetlenül megviselt. Vagy csak nem fogtam fel. Után elmentem még misére, talán az is segített. De majd holnap este, a farsangi bulin, ha látom a srác karjaiban, mint hétfőn… na akkor valószínű, hogy ki fogok bukni egy kicsit, vagy nagyon, főleg hogy pia is lesz. Az nálam még jobban kihozza az ilyesmit, érzékenyebbé tesz. Vagy kevésbé tudok uralkodni az érzéseimen. Szóval… lehet, hogy kemény estének nézek elébe.
Posted By bourne on 2010. február 9. kedd
Azaz, ragadd meg a napot. Sokszor megtapasztaltam már, mégse tudom megtanulni. Ma este ugyanis nem volt kóruson A. Tehát esélyem se volt a dologra. Annyi igazán érdekes dolog viszont történt, hogy felhívott az a srác, akivel úgy gondolom, hogy alakul valami kettejük között. És találkozót kért, hogy szeretne velem beszélni. És, hogy személyes, vagyis ne tudja meg senki. Hmm. Felettébb érdekes. Egyáltalán nem biztos, hogy A.-val kapcsolatos a dolog, de könnyen meglehet. Majd csütörtökön találkozunk. Már alig várom. Nem mondott ugyanis semmit, hogy miről szeretne beszélni. Az is lehet, hogy csak a farsanggal kapcsolatos, vagy valami egészen mással. Mindenesetre már most tűkön ülök…
Posted By bourne on 2010. február 8. hétfő
Az a nagy helyzet, hogy holnap, 9-én lesz a szülinapom. És az én drága és csodálatos barátaim, a közösségem, már tegnap a misén imádkoztak értem. (igaz nem csak értem, meg ez nálunk mindig így van, hogy a heti születés- és névnaposokért imádkozunk) Szóval ez nem olyan különleges dolog, de azért mégis. A mai viszont az volt. A ma esti imádság alatt a nővér egyszer csak szólt, hogy üljek középre. Hogy mindenki rám tehesse a kezét és úgy imádkozzanak értem. Hát… ilyenben sem volt még részem. És a közösségben másnál se láttam még ilyet. Többek között A. is ott volt, és elsőként mondta, hogy szívesen rám teszi a kezét, amin azért meglepődtem egy kicsit. És imádkozott is értem a saját szavaival, meg a többiek is. A végén én is mondtam magamért valamit, ami annyira nem kenyerem, de fejlődöm. A végén nagyon szerettem volna megölelni A-t. De nem nyílt rá alkalom, vagyis túl sokan voltak. Úgy meg nem akartam. Főleg, hogy valószínű alakul neki valami, egy másik sráccal. Már egy jó ideje sejtem. Karácsonyra adtak egymásnak ajándékot, meg most oda is ment hozzá és félig meg is ölelték egymást. Ez már annyira nem esett jól. Szóval nagyon durva, hogy ennyi idő után még mindig… ennyire… Kb 2,5 hónapig voltunk együtt és ennek lassan 1,5 éve. És Ő azóta, próbálkozott egy másik sráccal, egy másikkal kétszer is jártak egy rövid ideig, de aztán csak szakítottak, és most ez a srác. Legalábbis én ennyiről tudok. Lassan a srácokat kezdem félteni. Nem kell semmi erkölcstelenre gondolni. Ő is komolyan vallásos. Nekem néha úgy tűnt, hogy talán egy kicsit túlságosan is. De erről már sokszor sok mindent írtam. Úgyhogy itt be is fejezem. A lényeg, hogy nagyon szívesen megöleltem volna ma este. Mikor hazavittem a tesójával együtt kocsival, akkor is lett volna rá lehetőség, félig már készültem is, de nem mertem megtenni. Ha holnap este is ott lesz kóruson, és megint hazaviszem, akkor összeszedem a bátorságomat. Amúgy is gondoltam már, hogy rákérdezek, hogy valóban jól gondolom, hogy nincs nála esélyem. Akkor legalább tudnám. És az nekem könnyebbség lenne. De T. is közvetlenebb velem mostanában. Vagy csak jobban számít rám, ami a programokat illeti, mert bátran megkér sok mindenre, amire eddig nem. SMS-t ír, meg e-mailt. Szóval… az Ő szándékait se tudom eldönteni. Igaz az előbb említettekből nem következtetek semmi személyesre. Csak érdekes számomra. És, hogy nem tudom az okát. Lehet, hogy inkább ez zavar. Akárcsak A.-nál.
És ma este, ha nem is volt már közös nagy köszöntés, de kaptam ajándékot is. Íme:
Egy régiség teve.
Holnap várható még egy köszöntés a csapattól emailben is. Azt is várom már nagyon. Főleg, hogy ki fogja írni.
Pénteken meg farsang. Utcai gengszternek fogok öltözni. Vettem ilyen fehér atlétát. XS méretben. Nekem úgy L-es kell. Vagyis igen feszülős. 
Melegítő naci, a fejemen is lesz egy kendő, és az egyik lánnyal megdumáltam, hogy rajzol majd rám hennát. Gondoltam, hogy hátrazselézem még a hajam is, de azt inkább mégsem. De lehet, hogy az egyik havertól elkérem még a napszemüveget. Szóval ütős lesz.
És így nagyon jól alakul a szülinapos hetem. ))))))))))))))))))))))))))))))))))) Évek óta nem sok boldogságom volt ilyen tájt a család miatt. Ilyenem meg még sose volt, és nem is tudtam volna álmodni ilyet.
Posted By bourne on 2010. február 5. péntek
Van egy barátom, akire mostanában eléggé rá jár a rúd, finoman kifejezve. Úgy kezdődött a dolog, hogy köhögött. Aztán egyre jobban. Aztán kiderült, hogy jobb oldali vírusos tüdőgyulladása van. De ott is, az ügyeletes először azt mondta, hogy nincs ideje foglalkozni vele. Ekkor mentek be a sürgősségire, ahol már végre foglalkoztak is vele. Kapott gyógyszereket. Szteroidokat, mert az antibiotikum már gyenge volt. Menet közben kialakult nála az asztma. Ennek következtében nehezen kezdte venni a levegőt, és többször be is fulladt. Sokszor nézett ki úgy, hogy javul az állapota, de aztán hirtelen elkezdett fulladni, és szinte mindig a sürgősségin kötött ki. De szerencsére mindig hazaengedték. Kivéve a múlt héten, amikor bent tartották, mert a szteroidok miatt össze-vissza kezdett verni a szíve. Közben kiderült, hogy arcüreggyulladása is van. De ez nem mostani, hanem régebbi, csak nem kezelték ki rendesen. Pfff. Tegnap reggel kiment az orvos, talán kétszer is, akkor meg ő hívott mentőt, mert görcsölt. Mivel lány az illető, az orvosok elő kérdése rögtön az volt, hogy nem terhes? Még jó, hogy nem. Pffff. A nőgyógyászatra is átküldték, ott is ez volt az első kérdés. Aztán csak haza engedték délután. Most úgy néz ki, hogy vesehomokja van. Most, miközben dumáltunk, megint begörcsölt. Az ügyeletről hívott fel a mamája, hogy megint kapott egy 3as koktél injekciót erre a görcsölésre. Most a doki azt mondta, hogy ki van merülve, amit nem csodálok, mivel sokszor nem tudott aludni, meg egy kicsit ki van száradva, de most már javulnia, rendbe kell jönnie.
Megjárta egy kicsit a mai magyar egészségügy minden “szépségét”. El is szállt az agyam tőle. Itt valóban addig jó, amíg egészséges az ember…
Posted By bourne on 2010. február 3. szerda
Ma, az egyik igazgatóhelyettes hozta a pendrive-át, hogy szedjem már le róla a vírusokat, merthogy sokan panaszkodnak. Ilyen autorun-os szarok. Persze, hogy átmászott az én gépemre is. Aztán rögtön minden partíción ott volt, rejtett fájlként persze, amiknek a megjelenítését meg szépen letiltotta. De megszívatott a kisköcsög, mert hiába tettem be egy linux live cd-t, és hiába töröltem ki, visszamásolta magát valahonnan, nem is egyszer. Úgyhogy beletelt jó néhány órába, míg sikerült kiirtanom. Van vírusirtó a gépen, méghozzá fizetős, a VirusBuster, de persze nem ismerte fel. Igaz lehet, hogy ez valami nagyon friss cucc, mert ahogy néztem a fórumokat, még a Kaspersky-n sem volt sok minden róla. Valószínűleg ezért nem jött még ki rá gyógyszer. 3 fájlt kergettem amúgy, a 9d6tpg.exe, herss.exe meg az autorun.inf. Valószínűleg a Local Settings/Temp-ből másolta vissza magát állandóan. Mert onnan is ki kellett törölni. Volt még egy másik dll is itt, ami ehhez tartozott, de annak a nevére már nem emlékszem. Persze ezt a törlést is csak linux live-ról tudtam megcsinálni. Na ennyit a winfosról. Ki is írok vagy két féle linux disztrót, és azokkal fogok járni, és amire lehet, arra ráhúzom. Az egyik a Mandriva lesz az tuti, a másik meg vagy a Fedora vagy a BlackPanther. Csak az utóbbit még ki kell próbálnom virtuális gépen, hogy milyen is. Azt ugyanis még nem teszteltem. Na meg persze az első számú favorit, az Ubuntu, de abból már van, meg azt már teszteltem. Ill. tesztelem már vagy 2 éve folyamatosan, mivel én azt használok.
Szóval… száradjon le a keze az összes vírusírónak.
Posted By bourne on 2010. február 3. szerda
Posted By bourne on 2010. január 28. csütörtök
Ma végre, 5 év kihagyás után (mint utólag megtudtam), elmentem vért adni. Régebben, fősulin rendszeresen jártunk a többiekkel, csak miután onnan eljöttem, elmaradt. Évek óta tervezem. Vagyis kezdettől fogva, csak sose tudtam, hogy hova is kellene menni. Igaz ezt nem lett volna nehéz kideríteni, de valahogy mindig lusta voltam. Most viszont nem. Múlt héten megkérdeztem hol van, tegnap meg már menni is akartam, de aztán kiderült, hogy csak ma vannak ott olyan időben, hogy munka után még odaérjek. És most egy kicsit büszke vagyok magamra. (Annyira ugyan nem kellene, de azért az vagyok.)
Posted By bourne on 2010. január 28. csütörtök
Mégis sikerült elkapnom a lányt néhány szó erejéig. El is hívtam szombat estére, mikor a többiekkel megyünk jégdiszkóba. Érdekes lesz. Növeljük egy kicsit az átlagéletkort. Ami talán van 15. Meg hívtam farsangra is. Amire majd úgy néz ki, hogy jön.
Ja igen! Lesz farsangi buli is. És már sikerült is kitalálnom, hogy mibe öltözöm be. Ez ugyanis elég nagy fejtörést szokott okozni. Utcai gengszter leszek. El kellene már végre menni, ilyen szűk fehér ujjatlan pólót venni. Melegítő nadrágom van hozzá. Még egy sport cipő is kellene. De nem csak ennyiből fog állni. Az egyik lánnyal már megbeszéltem a hennát. Majd kipingálja egy kicsit az egyik vállamat, meg a nyakamat, ilyen hullámos vonalakkal, vagy majd még eldöntöm, hogy mivel. Gondoltam, hogy még hátrazselézem a hajam is, meg van fejkendőm. Egy napszemüveg is lehet, hogy kellene.. Gondoltam még ilyen vastag aranyláncra is, de olyat nem hinném, hogy tudok szerezni, így max. kirakom a dögcéduláimat, ami úgy is mindig ott lóg a nyakamban.
Posted By bourne on 2010. január 25. hétfő
Egy ilyen előadáson voltam ma este, amit a közösség egyik tagja tartotta. Aki nem más, mint T. Eléggé érdekes volt. Nem a gyakorlati megvalósításon volt a hangsúly, hanem inkább az elméleten, a szemléletmódon, a miérteken. Hogy mihez, hogyan kell, kellene viszonyulni, és miért. És persze, mindezt Istenre és a teremtésre visszavezetve. Nagyon király volt. Vannak ebben a témában könyvek a Szt. István társulat kiadásában. A téma eléggé kimeríthetetlen. Napokig lehetne róla beszélni. Jót beszélgettünk. T. jó előadó. Teljesen ott volt, hogy mit szeretne elmondani, nagyon jól irányította az egészet, függetlenül attól, hogy merre kalandoztunk el. És jó kérdésekkel, megdolgoztatta az ember agyát.
Posted By bourne on 2010. január 24. vasárnap
Hova is tettem a Cavintont…? Ezt a kérdést már elég sokszor feltehetném magamnak. A ma délutáni tevékenységem után pláne. Délután hívott az egyik haver, akit a hangja alapján fel se ismertem, hogy nem megyek-e énekelni. Én meg kérdem, hogy hova, minek, mikor? Mi van egyáltalán? Ma volt az ökumenikus imahét záró alkalma, és a kórussal énekeltünk. És olyan szinten kiment a fejemből, hogy az hihetetlen. Halvány lövésem se volt, hogy miről beszél a haver. De aztán nagy nehezen csak leesett. Történt mindez óra 34kor, és egészkor kezdődött a fellépés. Én meg itthon. Azt hiszem ilyen gyorsan se vettem még fel az öltönyömet. Aztán kocsiba be, ami persze nem indult a hidegtől. Még jó, hogy domboldalon lakom, így hamar beindítottam. Nem szarakodtam vele. Aztán majdhogynem padlógáz. Még szerencse, hogy a helyszín se volt messze. Így óra 45re már oda is értem. Igaz lihegtem, nem is kicsit, mert egy darabon rohantam. De odaértem. Már csak a próbába nem nagyon tudtam belekapcsolódni, mert lihegve egy kicsit nehéz énekelni. De mikorra igazából kellett, akkor az már megszűnt.
Ez a rohanás egy kicsit bemelegítés is lehetett volna a délutáni sporthoz, ami szokott lenni nekünk vasárnaponként. Nem voltunk sokan, így hogy mindenki igényét kielégítsük fociztunk is, meg kosaraztunk is. Na ott is majdnem kiköptem a tüdőmet. Főleg az elején. De aztán jobb volt. Nem vagyok én hozzászokva ennyi rohangáláshoz. Sajnos. De az azért jó volt, hogy az egyik huszonéves srác szólt be, hogy ne rohangáljunk már annyit. De mostanában megint elkezdtem edzeni itthon. Igaz talán csak a december maradt ki. De jó nagyon, mert melóba úgyis egész nap csak ülök, és határozottan jobban érzem magam edzés után. Már csak folytatni kell. A farsangi karakterhez, amúgy se árt. De erről majd később.
Posted By bourne on 2010. január 23. szombat
A napok…. azok csak telnek. Egyik a másik után. És gyorsan. Olyan gyorsan, hogy nem is jutottam el az írásig. Na jó, ez azért nem teljesen igaz. Megint lusta voltam, meg nem volt hozzá kedvem se.
Sok minden azért nem történt. Haverokkal néha eljárok bulizni, ami általában biliárdozással egybekötött ivászat. Igaz tegnap este kihagytuk a biliárdot. De nem szoktunk sokat inni. Kinek van annyi pénze? Nekünk nincs. Igaz tegnap este az egyik haver eléggé jól érezte magát. Két mézes pálinkától, két sörtől meg egy hubertusztól úgy berúgott, hogy az nem igaz. Ökörségeket beszélt össze vissza. Jókat röhögtünk rajta. Igaz lehet, hogy a vízipipa ártott meg neki annyira. Na meg, hogy ezek szerint nem bírja a piát. Nekem nem igazán ártott meg a dolog. Csak a végén kezdtem érezni. Igaz én nem egészen ezeket ittam. A két mézes az megvolt. Csak mivel én utálom a sört, az egyik helyett gin-t ittam, a másik helyett ballentine-t whisky-t. A vízi pipát én csak megkóstoltam. Nem szeretem az ilyesmit. A gin amúgy annyira nem jött be. Boróka illata volt ha minden igaz. Koktélban azért egészen más. Úgy jöhet.
Ma délelőtt elkísértem az egyik havert vidékre, egy másikkal. Jó móka volt. Nem egészen jött át az útvonaltervező, hogy miért is akar minket másfelé vinni, mint ahogy mi azt kinéztük. Aztán rájöttünk. A folyón ugyanis arrafelé nincs híd, csak komp. Kicsit pislogtunk, hogy ez most komoly. És az volt. De poén. Így ma kompoztam is. Méghozzá kétszer. Horribilis összegbe került, azt azért meg kell hagyni. 3 ember meg egy kocsi, 300 kemény magyar valutába került. Az érdekessége az volt még a dolognak, hogy a kompon nem volt motor. A kötélpályához viszonyított dőlésszöget és a sodrást kihasználva ment át a túlpartra. Érdekes volt.
Holnap se nagyon lesz különös dolog. Az akváriumom jól van. Néhány hallal kevesebben, amiket elajándékoztam, mert már nagyon sokan voltak. Tegnap vettem két új növényt. Szóval szép. Növényesre akarom inkább megcsinálni. Jó dúsan. Aztán néhány halacska úszkál köztük.
Meló megvan. Így félév tájékán persze bolondok háza van. Még mindig meg kell küzdenem, hogy azt csináljam, ami valóban a feladatom lenne és ne más piszlicsáré dolgokat. Szerencsére ebben a kérdésben az igazgatónő mellettem van, és megvéd. Pedig már így is harmad annyi más melóm van, mint az elődömnek, de még mindig sok.
Magánélet… az továbbra sincs. Névnapomra ugyan kaptam egy lánytól egy általa összeszerkesztett verset, ami után váltottunk is néhány email-t, de a továbbiakban nem tudom, hogy lesz-e folytatása, ugyanis ez a lány is olyan, mint több katolikus lány. Szépek, aranyosak, erényesek, az ember szívesen kezdene velük, mert velük lenne érdemes valamit is kezdeni, de nem lehet velük találkozni. Nem jönnek sehova. Ennél a lánynál is. Tudom, hogy csütörtök esténként szokott misére menni. Gondoltam én is elmegyek ekkor is, nem csak pénteken, amikor szoktam, hogy azért személyesen is beszélgessünk már egy kicsit, ne csak email-ben. De nem jött össze, mert mise után úgy húzott el, mint akit puskából lőttek ki. És már szilveszter előtt is ez volt. Több egymást követő este is együtt voltunk misén, el is akartam hívni a szilveszteri buliba, de nem sikerült, mert rögtön elhúzott. Majdhogynem kirohant a templomból. Az agyamat dobtam el ezen. De leveleztem már más lánnyal is. Csak ő se jár még a közösségi alkalmakra se. És mivel másik településen lakik, így abszolút nincs esély a találkozásra. Igaz most kapott új melót itt, a városban, úgyhogy talán, de ez se biztosíték. Kétszemélyes programra meg még úgy nem lehet őket elhívni. De nem csak én, a haverok is ezt mondják. Szóval… ezen a téren egy kicsit ki vagyunk akadva. Ha nőt akarnék, olyan nagyon, akkor a munkahelyemen szerintem találnék. Olyat aki mindenre könnyen kapható. Csakhogy olyan meg nem kell. Vagy lehet, hogy nekem vannak nagy igényeim?
Posted By bourne on 2010. január 17. vasárnap
Ma megint ilyet játszottam. Jó játék! Tetszik. Íme az eredmény:
A neve: Ízes kocka. Receptje:
Hozzávalók: 1/4 kg liszt (tapasztalatom szerint ez egy kicsit kevés, így én 30 dkg-t javaslok), 1/2 sütőpor, kevés só, 5 dkg porcukor, 15 dkg vaj, 2 egész tojás, 1 tojásfehérje, 5 dkg mazsola, kevés fahéj, 1 dl tejszín, kristálycukor, lekvár.
A lisztet, a sütőport, a sót és a porcukrot jól összekeverjük, elmorzsoljuk a vajjal, beledolgozzuk a két egész tojást, a tejszínt, a mazsolát, a fahéjat. Ujjnyi vastagra nyújtjuk, és kis négyszögekre vágjuk. Tetejüket megkenjük tojásfehérjével, és meghintjük kristálycukorral. Jól kivajazott tepsiben aranysárgára sütjük, és a kockák tetejének felét megkenjük lekvárral.
Én két óra alatt készen is lettem vele. 
Csak egy kicsit nagyobb kockákat kellett volna csinálnom. De majd legközelebb. Mindenkinek jó étvágyat hozzá!
Posted By bourne on 2009. december 24. csütörtök
Áldott, békés Karácsonyt és szeretetben, egészségben gazdag, boldog Új Esztendőt Kívánok mindenkinek, aki idetéved!
Posted By bourne on 2009. december 23. szerda
Mielőtt leesett a nagy hó, úgy gondoltam, fogom magam és elmegyek hóláncot venni. Úgyse volt még sose. El is mentem hát az egyik benzinkúthoz. És itt máris elcsesztem a dolgot. Ott ugyanis nem volt, de még a másik hasonló állomáson se. Végülis… én voltam a hülye, hogy ilyen cuccot a benzinkútnál kerestem. Megkérdeztem, hogy úgy mégis hol kaphatnék. Azt mondták, hogy TESCO. Hmm… Nem rossz. El is mentem, de ott sem volt. Erről ennyit. Aztán a CORA-ban kaptam végül.
Annyira ugyan nem voltam mindezen meglepve, de úgy látszik, hogy még mindig vagyok olyan naiv, hogy ilyen dolgokat még benzinkútnál keresek. Zárolajzó, jégoldót azonban kaptam. Ez pozitív. Már amennyire ez az lehet.
Szóval érdekes. Azóta használtam is. Azt hiszem rögtön másnap délelőtt. Igaz csak egy rövid szakaszon. Eléggé meredek itt a ház előtt az út, és máshogy elég nehezen tudtam volna felmenni. Legalább gyakoroltam egy kicsit.
Proudly Powered by WordPress | Theme by The Cloisters | Entries RSS Comments RSS
